Eltelt néhány nap, kezdjük feldolgozni az élményeinket, de már most tudjuk, hogy nem lesz olyan egyszerű, mint eleinte hittük…
Az első Csodaforrás Barokk Zenei Műhely lezajlott, sok munkával, sikerélménnyel. Jutott idő a pihenésre, kikapcsolódásra is: sétáltunk a Csodaforráshoz, a bátrabbak ittak is belőle, lógattuk a lábunkat a tóba, gyönyörködtünk a Tündérkertben, begyújtottuk a begyújthatatlan faszenet, grilleztünk, számolgattunk csillagokat hajnali kettőkor, rávettük a sajátos lelkivilágú kávégépet, hogy adjon nekünk kávét, hevertünk függőágyban és ültünk gumiabroncs-ülőkén, játszottunk Fedőnevekkel és részt vettünk a modern nyelvújításban… és beszélgettünk nagyon-nagyon sokat, és zenéltünk még többet.
Valami egészen megfoghatatlan béke-buborékban lebegtünk hat napig, olyanban, ahol mindenki mindenkit szeret, ahol bárki bármilyen kérdésével fordulhat bárkihez, amit olyan ritkán élünk át a mindennapjainkban. Igazi áldott idő volt.
Haza sem igen akaródzott indulnunk, mindenki húzta, ameddig lehetett, és az új ismerősök, új barátok már meg is fogadták, hogy “jövőre veletek ugyanitt” -mi pedig megfogadtuk, hogy mindent megteszünk, hogy így is legyen.
Jövőre is szeretnénk átélni a Csodát.
Csodaforrás 