“A teljes hétből elég nehéz kiemelni dolgokat, mivel számomra tökéletes volt. Tökéletes volt a hely, a közösség, hogy ilyen fantasztikus és barátságos embereket ismerhettem meg és zenélhettünk együtt. Ha mégis ki kell emelni valamit, akkor a kamarazenélés lenne az… A tanárainkat szeretném a leginkább hangsúlyozni, hogy ennyi idő alatt mennyi mindent kihoztak belőlünk és mennyire szeretettel és kedvességgel tanítottak bennünket; a segítőkészség volt a legmeghatározóbb számomra.” (Gabi)
“Nekem tulajdonképpen minden szempontból jó élmény volt az egész kurzus!” (Ágoston)
“Nem telt el vasárnap óta úgy nap, hogy ne gondoltam volna rengeteget a kurzusra. Nem is tudom leírni, mennyire jót tett ez most nekem, azóta is a hatása alatt vagyok. Szóval ha jövőre is lesz, már most szeretnék egy helyet foglalni! Talán nem is tudok legjobb pillanatot mondani. Az órák, a séták, a gyakorlások, az esti hosszú beszélgetések tücsökciripelés közepette az udvaron mind-mind csodásak voltak. Jól el is fáradtam a végére.” (Klári)
“Valóban igazán jól sikerült, gratulálunk és nagy köszönet a szervezéshez!” (Balázs)
“Inspiráló közeg volt az, amiben taníthattam. Kiemelném az esti programok, a társasozások, a táncház és a grillezés pompás hangulatát, nagyon jó volt látni, hogy mennyire összekovácsolták a társaságot! Remélem, jövőre még többen jönnek el és részesülnek ebből az élményből!” (Dini)
“A kurzus során minden nap egyéni órákat kaptak a hallgatók, itt zömmel az általuk hozott anyaggal foglalkoztunk, illetve a kamarazene órák alkalmával a legkülönfélébb felállásokban muzsikáltak együtt; duett, kvartett, szólószonáta, triószonáta és kamarazenekar formában. A kurzus során elsősorban a barokk zene autentikus előadói gyakorlata, a barokk zenei értelmezés, a hangszertechnika, a díszítéstechnika kerültek előtérbe. Ezzel párhuzamosan minden nap volt elméleti óra, ahol a hallgatók megismerkedhettek a barokk kamaraegyüttesek, zenekarok kialakulásával, funkciójával és korabeli használatával, a historikus hangolással – temperálással, a barokk zenei retorikával, valamint korabeli táncokkal gyakorlati foglalkozás keretében. Oktatóként nagyon jól éreztem magam, a hallgatók élénk érdeklődéssel, motiváltan vettek részt a szakmai munkában éppúgy, mint a szabadidős tevékenységek alatt. A zárókoncerten elhangzott művek bizonyították az együtt töltött napok hasznosságát. Őszintén remélem, hogy ez a jól szervezett, családias hangulatú, szakmai szempontból előremutató műhely hagyománnyá, a hazai régizenei élet szerves részévé válik, hasznos gyakorlati tudást adva az érdeklődőknek.” (Balázs)
“Az orgona alkalmakat, zenei eszmecseréket Harmath Dénes vezetésével tartottuk. Nem órák voltak ezek a szó szoros értelmében, inkább együtt történő zenei gondolkodás, zenei elemzés, eszmecsere. Dénes úgy állt mellettünk, segített nekünk az improvizációk során mint egy külső fül, külső kontroll aki másként hall, másként fülel mint mi magunk. Együtt próbáltuk megfejteni a barokk szvit tételeinek különféle karaktereit, jellegzetes ritmikáit. Közelebb kerülhettünk a barokk harmonizáláshoz, zárlati fordulatokhoz, a különféle sequentiak-hoz. Az orgona mellett néhány egyéni improvizációs órát is tartottunk egy számomra eddig ismeretlen kicsi, bájos, kecses, elbűvölő hangszer, a spinét mellett. Számomra csodálatos volt a minket körülvevő csendes, nyugodt környezet, a jó levegő, a fű és az erdő illata, a fák susogása.” (Lidi)
“Én személy szerint végig nagyon jól éreztem magam. A helyszín lenyűgöző volt, gyönyörű természeti adottságok között igényes és kényelmes szállásunk volt, talán ez is megalapozta a hangulatot, ami egyedülállóan barátságos és családias volt. Rövid idő alatt nagyon jó kis közösség alakult ki a közös érdeklődésnek, játékoknak és az oldott hangulatnak köszönhetően. A kurzusok jól képzett fiatal pedagógusok vezetésével zajlottak. Személyes kedvencem a tánckurzus volt, ami nagyon viccesre és vidámra sikeredett! A vidámság amúgy az egész kurzusra jellemző volt; remélem, hogy jövőre és az elkövetkező években is megrendezésre kerül. Végül megemlíteném, hogy a kurzus, szállás és étkezés díja is rendkívül kedvező volt; mindenkinek csak ajánlani tudom!” (Csaba)
“Harmath Dénes személyében egy profi tanárt kaptunk, aki hihetetlenül precízen felépített tananyaggal vezetett be minket a barokk orgonaimprovizáció rejtelmeibe. Amellett, hogy testre szabott gyakorlatokkal edzett minket nap mint nap, egy óvodás lelkesedésével örült sikereinknek. A kurzuson életemben először lehetőségem volt kipróbálni egy profi csembalót Konta Noémi irányításával. Nojka szeretete a hangszere iránt ragadós volt, engem is csak többszöri unszolásra lehetett felállítani a csembaló mellől. A legcsodálatosabb élményem a zárókoncerthez fűződik, amikor hegedű-orgona-csembaló összeállításban játszhattam egy Biber-darabban számozott basszusról. A Csodaforrás szervezői, tanárai olyan légkört alakítottak ki néhány nap alatt, amiben garantált volt a szakmai fejlődés. Ösztönösen teremtettek meg egy felszabadult, ugyanakkor rendkívül igényes keretet arra, hogy megértsünk és átérezzünk valamit a barokk szenvedélyéből.” (Alíz)
A közelünkben se bolt, se emberek, se zaj, se semmi csak mi és az a gyönyörű táj, ami mind hozzátett a ,,csoda” megszületéséhez.
Rengeteg cica volt velünk, akiket többnyire nem lehetett megfogni, pedig a tábor végére szerintem nem volt olyan zenész, aki ne próbálta volna meg legalább egyszer megsimogatni őket. Esténként társasjáték partik voltak, nagy beszélgetések, ismerkedések, nevetések folytak. A barokk táncház annyira jól sikerült, hogy (ha jól emlékszem) éjjel 1-2 körül még mindig a Gavott-ot nyomtuk, utána pedig megnéztük a ,,kevésbé fényszennyezett” csillagos eget a tónál. Ez az emlék bennem mindig nagyon jó érzéseket kelt.
Volt egy kedves kis kapszulás kávéfőzőnk, aki szegény nem szokott ilyen nagyüzemi feladatokhoz, de hősiesen állta a sarat. Volt (van) egy Borink, aki minden kívánságunkat leste, teljesítette, nagyon hálásak is voltunk neki!
Bárki bemehetett hallgatózni, tanulni bármelyik órára, ami csak fokozta a ,,családias” érzéseket. Két este is hallgathattunk előadásokat a tanárainktól, sosem hallott dolgokat tanulhattam ott is, ismét.
Egyetlen hegedűs növendék voltam, ezért Zsombor minden energiáját rám áldozta, aminek napi 7-9 óra hegedülés, és tömérdek ,,tudás adás-vétel” volt az eredménye, amit azóta is próbálok összeszedegetni, hiszen egyetlen fontos gondolatot sem szeretnék kihagyni abból, amit kaptam. Egykeségem miatt minden kamarában benne lehettem, ami szintén nagyon egyedi élmény volt, hiszen mindenféle stílusról tanulhattam, és itt már nem csak Zsombortól, hanem a többi tanárunktól is. És hiába hegedültem rengeteget, a nap végére teljesen fel voltam töltődve zenével. Izgatott voltam a zárókoncert miatt: vajon egy hét ismeretség után sikerül-e ezt a különleges atmoszférát megteremteni a közönség előtt is, ami a próbákat lengte körül minden egyes percben? Én úgy gondolom, sikerült. Legalábbis bennem nagyon erős érzelmek kavarogtak, amiben persze az adrenalin is segített, de összességében azt hiszem, bennem megszületett az a bizonyos ,,csoda”.
Magamat ismerve, az, hogy úgy érzem, bármelyik percben visszamennék oda, azt jelenti, hogy valóban nagyon jó volt ott lenni, jó helyen, jó emberekkel.
Várom a jövő évi kurzust! (Vica)
Csodaforrás 